Nem becsült engem, csak gyűlölt némán,
kár volt a szó, kár volt a sok-sok intelem.
Hiába minden!
Mondd, hova visz az út?
Csak ellenség, kit bennem lát.
Se hagyomány, se múlt.
Miért így keresi önmagát?
Hogy védhetném így tovább?
Mellette száz rossz barát,
neki csak átok mind, a származás, család.
Vajon van-e az az ár?
Vajon van-e olyan küldetés,
mi a holnap hídján már béreljen hitszegést?
Mi igaz, mi tévedés?
Mindig kell a kétkedés!
De, amit én tudok és gondolok,
az hogy lehet hibás?
A vérem ő, a gyermekem!
Volt, ami volt, őt szeretem.
Mégsincs más út, egy ország súlya nyom,
s e terhet vállalom.
Világos hát, -bármit is mond,
rossz úton jár, szegény, bolond!
Bárcsak megoldhatnám a helyzetet,
de félek: késő, elveszett,
semmi sem menti meg!
A szívem kő!
Itt nem lesz változás!
A rend a fő!